Iskolánkról

New Brunswicknak már száz éves a magyar múltja. Már a XIX. sz. második felében jöttek ide magyarok kétkezi munkájukkal szerencsét próbálni. Templomokat építettek maguknak, majd intézményeket. A XX. században a két világháború és az 56-os forradalom kivándorlóinak jelentős része itt teremtett új otthont magának. Az idősebbek mesélik, hogy volt idő, amikor New Brunswick egyes utcáin nem lehetett mást hallani, csak magyar szót.

Ez a kivándorló áramlat az elmúlt évtizedekben elapadt és erőt vett az amerikai magyarságon a beolvadás és ezzel a közösségek feloszlása is. Ma már csupán két templom van, ahol rendszeres a heti magyar szertartás. Az iskolánk ablakaiból együtt néztük, tanárok és diákok, hogyan dönti le a buldózer a régi magyar baptista templom tornyát. Ma már egy modern klinika áll a helyén

Jelei mégis láthatók egy komoly amerikai-magyar közösségnek. A város egyik bankja a Magyar Savings Bank nevet viseli, habár ott is sűrűbben hallani már a spanyolt, mint a magyar nyelvet. Kossuth Lajos nevét egy utca és egy park is őrzi. A Szent László templom a Mindszenthy téren áll, ahol a nevezett herceg-prímás szobra áll szemben az 56-os forradalom emlékműével magyar és amerikai zászlók között. A Teleki Pál Cserkészház a két helyi magyar cserkészcsapatnak az otthona, a Hungarian American Foundation által alapított magyar múzeum és könyvtár pedig kultúrháza és kincsesládája a magyarságnak. A Hungarian American Athletic Club az összejövetelek, kapcsolatok és rendezvények fontos központja lett. 

Ennek a közösségnek az oktatási intézménye a Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda, amellyel saját jövőjét igyekszik biztosítani. Küldetésünk a magyar nyelv és kultúra oktatása és ápolása. De ezen felül, itt közös erővel olyan fiatalok nevelkednek fel, akik nemcsak beszélik a magyar nyelvet és ismerik a magyar kultúrát, hanem kötelességüknek tartják, hogy szolgálják az össz-magyarságot. Nem könnyű megtartani diákjainkban a magyar öntudatot. Az asszimilálódás hatása erős és ezért komoly eredménynek tartjuk, amikor már másod-, harmadgenerációs szülők hozzák harmad-, negyed generációs gyermekeiket a magyar iskolába. 

A Széchenyi Magyar Iskola 1973-as kezdetétől a 25 éves jubileumig:

1973 nyarán jött létre a Szent László Római Katolikus Egyház, a Magyar Református Egyház és a Cserkészcsapatok védnöksége alatt a Magyar Szombati Iskola és Óvoda Társaság, Hungarian Saturday School and Kindergarten Inc. néven. Az új iskola bizottság elnöke Nt. Bertalan Imre lett, társelnöke P. Füzér Julián, igazgatója Sándor András, főtitkára Oláh Károly, továbbá tagjai voltak Lukács Éva és Schlóder Miklós cserkész parancsnokok is. Új iskolájukat szeptemberben 55 tanulóval és 3 tanítóval indították el.

1975 tavaszán Gergátz Sándorné nagymama javaslatára Balla Károlyné óvónő és Varga Gyuláné gazdasági vezető kezdeményezésével megindult a mindennapos Hétköznapi Óvoda, hét 3-5 éves korú gyermekkel. Az 1977-es tanévre már 17-en voltak az óvodások.

1978 nyarán cserkészvezetők egy csoportja Mihályfi Miklóssal az élen, megkért, hogy vegyem át az iskola igazgatóságát. Arra kértek, hogy minden emigráns politikától mentesen, vallásos és cserkész szellemben vezessem az iskolát. Fiatalos lelkesedéssel és mint négy gyermek apja, elvállaltam, 1977-ig legjobb tehetségem szerint igyekeztem végezni ezt a feladatot. 

Az 1978/79-es iskolaév kezdetén miután Sándor Andrástól és Oláh Károlytól átvettem a vezetést, teljesen átszerveztük az iskolát. Többek között megszüntettük az iskola “incorporated” formáját és beléptettük a Cserkészszövetség tagságába. Ezzel megszűnt a komplikált adminisztráció és a “corporate” adóbevallások szükséglete. A Széchenyi Magyar Iskola nevet is ekkor adtuk az iskolának.

Eleinte, Nt. Bertalan Imre és későbbi Nt. Rőczey Barna pártfogása alatt, a Magyar Református Egyház nyújtott helyet a tantermeiben, míg óvodánk a Szent László Egyház Plum Street-i épületében működött. Később Kiss Máté plébános atya, majd pedig utódja, Polgár Kapisztrán plébános atya jóvoltából az egész iskola átköltözhetett a Szent László mindennapos amerikai iskola tantermeibe. Ez a központosítás nagyon megkönnyítette az iskola irányítását.

1978 óta iskolánk tanulóinak létszáma a következőképpen alakult:

Ez idő alatt többek között a következők tanították osztályainkat: Balla Enikő, Balla Károlyné, Chalupa Jánosné, Hajdú-Németh Erzsébet, Imrányi Gáborné, Kolozsvári Szilvia, Lelkes Lívia, Mihályfi Miklós, Móré Andrásné, Rockenstein Andrásné, Sándor Péterné, Schlóder Miklós, Stáhly Judit és Vajtay Tamás. Ezen kívül még sok munkatársat és kollégát kellene itt megemlítenem, akik hosszabb vagy rövidebb ideig segédkeztek a Széchenyi Magyar Iskola vezetésében. Még legalább egy kimagasló személyről had szóljak. Amikor Pap Gyula újra New Brunswick-ra érkezett 1981-ben, felkértem, hogy, mint tapasztalt tanár és cserkészvezető, vegye át tőlem az iskola igazgatását. Ezt a kérést el is fogadta, azzal a kikötéssel, hogy ő főleg, mint tanfelügyelő fog működni és én, mint segédigazgató továbbra is intézem az iskola adminisztrációját. Gyuszi bá ezen kívül még éveken át tanított, mint magyar irodalom szakos tanár. A 90-es években megint átvettem tőle az igazgatói munkát, de hazaköltözése utolsó pillanatáig segédkezett iskolánk ügyeiben.

Az iskola helyzete az 1995/96-os tanévben

Óvoda:

Ábécé osztály:

Haladó osztály:

Cserkész őrsvezető előképző osztály: 

Érettségi osztály:

3-5 évesek: 15 fő

6-10 évesek: 7 fő

8-12 évesek: 7 fő

14-17 évesek: 8 fő

16 éven felüliek: 3 fő

Szombati iskolánk teljes létszáma ekkor 40 tanulóból állt. Az iskola vezetősége és tanári kara ebben az évben a következő volt: Varga Gyula igazgató, Novák Ferenc pénztáros, Kolozsváry Szilvia óvónő, Hajdú-Németh Katalin segédóvónő, Kovács Istvánné Ábécé osztály tanító, Csatorday Károlyné Haladó osztály tanító, Szórád Gábor történelem-földrajz tanár és Schlóder Miklósné irodalom tanár.

Mindennapos óvodánkat 1994 óta -szülői igény híjával- nem tudjuk működtetni. Az utóbbi években egyre több tanítónk lépett ki sorainkból hosszabb-rövidebb tanítás után. Többen voltak, akik egyszerűen elfáradtak, mert sok volt nekik az évi harminc szombati tanítás feladata, de sajnos még többen voltak olyanok, akik anyagi körülményeik miatt más szombati munkát kellett vállaljanak és emiatt maradtak el tőlünk. Ezzel a tantás folyamatosságot majdnem minden évben elveszítjük.

Az iskola újkora a 25. jubileumtól a 30. jubileumig:

Húsz éves munkálatom után friss energiával, kivételes tehetséggel és rendkívüli lelkesedéssel már az ifjabb generációt is jelképező Balla Zsolt igazgató úr vette át tőlem az iskola kormányrúdját. Új lendülettel, biztos kézzel alakította át az iskolát az új generációs szülők igényeire. Megújult, megfiatalodott a tanári kar is körülötte. A lelkesebb szülőkkel új fenntartó testületet alkotott és sikeresen bevonta a többi szülőt is az iskola munkájába. Amikor családi kötelességei és munkája mellett nem tudott elegendő időt szentelni az iskola irányítására, átadta az iskola igazgatóságot Gorondi János igazgató úrnak. 

Gorondi János rendkívüli organizáló és vezetői tehetségével megint intézményes keretek közé szervezi az iskolát. Biztos kézzel irányított munkája megfogja alapozni a Széchenyi Magyar Iskola jövőjét.

A legfontosabb tennivalók

A történelmi tények azt bizonyítják, hogy a magyar nyelv és a kulturális értékek általunk való megőrzése és továbbadása nélkül ez a magyar emigráns közösség, mint már sok más korábbi emigráns csoport, elenyészésre és az amerikai kultúrális “vegyületbe” való teljes beolvadásra van ítélve. Hogy “nyelvében él a nemzet”, itt is érvényes és reánk is vonatkozik. A helybeli magyar ifjúsági intézmények, a cserkészet és a magyar iskola vezetői már hosszú évek óta próbálják munkájukkal ezt a beolvadási folyamatot leállítani vagy legalábbis megfékezni. Sajnos van olyan magyar organizáció is, amelynek tagjai, úgy tűnik nem gondolnak arra, hogy honnan lesz az utánpótlás. Magyarul jól beszélő, közösségi szellemben nevelt, önfeláldozó, felelősségvállaló fiatalok nélkül pedig nem lesz, aki átvegye a stafétabotot, amikor az öregek, az első generációs magyarok már nem lesznek soraikban. Ez a beolvadási folyamatot csak a közösség teljes összefogásával, munkájával és támogatásával tudjuk megakadályozni. Ezért kérem, és még egyszer hangsúlyozom, hogy a fiatalság nyelvi és kulturális nevelését tegye mindenki a saját érdekében is legfontosabb tennivalójává!

Ezt a munkát nem hagyhatják csak egy-két megszállott, túlterhelt, hősiesen kitartó és küzdő pedagógus vagy cserkészvezető vállain, hanem az egész közösség intézményesen kell, hogy vállalja, anyagilag támogassa, buzdítsa és irányítsa!

Olyan intézményekben például, ahol a magyar nyelvűeken kívül vannak olyan magyar származású gyerekek, akik nem beszélnek magyarul, nem szabad a magyarul beszélő gyermekeket emiatt  rászoktatni arra, hogy csak angolul beszéljenek! Inkább legyen külön programjuk, de az legyen magyar nyelven! A magyar egyházakban legyen magyar nyelven is hitoktatás, keresztelő, elsőáldozó, bérmálkozó és konfirmáló szertartás az ezt igénylő családok részére. Azok, akik nem óhajtanak áldozatokat hozni gyermekeik magyarul tanításáért vagy taníttatásáért, nem kívánhatják azt, hogy példájukat mindenki kövesse vagy, hogy miattuk a magyar közösségben a magyar nyelv károsodjon. Aki viszont tud magyarul és megszeretne tanulni, jelentkezzen a magyar iskolánál, ahol minden tőlünk telhetőt megteszünk érdekükben. Ha igény van rá, külön magyar nyelvórákat is szervezünk, vagy külön nyelvtanárt ajánlunk. A szülők részéről sok áldozatot kíván a magyar nyelv és a kultúra gyermekeinknek való átadása. Az óvoda és az iskola anyagi alapjait növelni kell tanítókra, adminisztratív segítőkre, tankönyvekre, szemléltető eszközökre van szükség.

Család, iskola, templom, cserkészet, vagyis szülők, tanítók, papok és ifjúsági vezetők közös vállalása, együttes erőfeszítése lehet csak megmaradásunk biztosítéka gyermekeink és az összmagyarság érdekében!

Éljen a Széchenyi Magyar Iskola!

id. Varga Gyula